_

Csak egy perc. Ennyi maradt emlékezni az együtt töltött időkre. A kedves mosolyra és az önfeledt kacagásra amit már soha többé nem fog látni és hallani. Elment meghalt nincs többé. Elena arcán egy könnycsepp  gördült le. Nem bírta legszívesebben sikítva elrohant volna oda ahol egyedül lehet a gondolataival hogy ne kelljen meghallgatni az   együttérzésüket a szokásos szövegeket. El innen távol mindentől kint a temetőben az anya sírja mellett  lett volna a helye de nem neki itt kellett állni vörösre sírt szemmel egy szobában a mostoha testvérével és  nevelőapjával akikhez mostantól semmi köze.
-Elena...-kezdte a nevelőapja Sam de Elena leintette és elfordult kibámult az ablakon és nézte az őszi tájat.
Az anya házának nappalában álltak ami most már Elenáé.
- Elena figyelj rám meg kell  beszélnünk pár dolgot az örökséggel kapcsolatban anyád hagyott  egy kis pénzt...-kezdte el Sam

-NEM-kiabálta

- Anyámat még épphogy  eltemettük de ti már is a pénzét akarjátok? Legyen a tietek nekem nem kell csak a ház  kell-zokogta és kirohant a házból bepattant a kocsiba nem törődve Sam és lánya visszatartó kiabálásával csak ment ki a temetőbe. Nem látott semmit mivel a szemét elmosták a könnyek. Csak ült a kocsiban és sírt az elvesztése miatti fájdalom miatt sírt a hiánya miatt és csak sírt és sírt . Amikor már úgy érezte elfogyott  a könnye gázt adott és elindult a temetőbe.    A temető viszonylag közel volt. A kapuján belépve Elena újra kisgyereknek érezte magát akit az édesanya kézen fogva vezette be. Gyors léptekkel  be trappolt a temetőbe és szinte rohant az anya sírjához.Ott lerogyott a sírkőhöz és visszaemlékezett. Sírni akart de már nem tudott elfogytak a könnyei. Csak ült és gondolkodott. Amikor egy kéz megérintette a vállát. Elena ijedten hátra nézett és meglátta őt akire  a legjobban vágyott őt aki mindig képes volt megvigasztalni őt akit nagyon szeret.
-Eric-lehelte Elena meglepetten. Eric elmosolyodott Elena meg lepődöttségén.
-Sajnálom Elena hogy nem voltam itt de most már itt vagyok és segítek mindenben-ölelte magához Eric a kétségbeesett Elenát.
-Eric annyira hiányzik... Amikor utoljára láttam az pokoli volt bár visszacsinálhatnám akkor biztos megváltoztatnám. Tennék valamit...-csuklott el a hangja a könnytől.
-Nem a te hibád baleset volt te nem tehettél volna semmit-próbálta megvigasztalni.
 -Elena...-szólította meg Sam
-Beszélhetnénk négyszemközt?Elena aprót bólintott majd Eric felállt.
-Járok egyet  hamarosan jövök nem megyek messzire
Sam leült Elena mellé a fűbe.
-Elena figyelj rám anyáddal sokáig voltunk együtt de még így sem én voltam a legfontosabb az életében hanem te.Sokáig nem is értettem mert Cristy anya olyan könnyen lemondott a lányáról. kiskorában de te és az anyád közt nagyon szoros volt a kötelék még én sem tudtam közétek állni-mélyet sóhajtott.
-Szerinted hogy érezné magát anyád ha ezt most látná? Látná hogy viselkedsz látná micsoda fájdalmaid vannak de ne  feledd  nem csak neked hiányzik szerinted nekem nem?-Ahogy Elena belenézett Sam könnyes szemébe hirtelen megértette. Sam is szerette az anyát és most neki is ugyanúgy hiányzik mint neki.
-Nagyon fáj de ha a fájdalmadat megosztod másokkal akkor hidd el nekem könnyebb-próbált mosolyogni de csak egy grimaszra futotta a lelki erejéből.
-Tudom hogy soha sem tekintettél családtagnak de én mindig lányom ként  tekintettem rád nekem két gyerekem van.Elena gyengéden elmosolyodott nem adott esélyt Samnek az évek alatt a kívülről  mogorva mackó termetű korosodó férfi tud gyengéd is lenni ha akar.
-Sajnálom Sam nem adtam neked esélyt hiba volt most már tudom és köszönöm hogy segítettél apa-ölelte át a férfit Elena. Sam magához szorította és utat engedett érzelmeinek és sírt.Sam elengedte Elenát.
-Köszönöm lányom mostantól mindig számíthatunk a másikra -mosolygott Sam.Elena és Sam felálltak. Eric ekkor ért vissza és átölelte Elena derekát.
-Áll még az ajánlatod?-kérdezte Elena mosolyogva Ericet.Eric először értettlenül nézett majd csibész mosolyt villantott.
-Elena leszel a barátnőm?-tette fel a kérdést Eric.
.-Igen igen nagyon szeretlek-csókolta meg Elena. Már régota szerette de nem akarta elrontani a barátságukat egy kapcsolattal legalább is ezt mesélte be magának de az igazság az hogy félt tenni valamit. Eddig Eric minden közeledését elhajtotta de most már nem félt. Szomorú volt mert elment az anya de ugyanakkor boldog is mert végre felvállalta az érzéseit.Eddig csak állt és nézte mi történik körülötte de most úgy érezte irányítja az életét.